Nephrolithok
és urolithok (kövek) a nyulakban
Esther van Praag, Ph.D. Fordította (Translated by): Monika
Ujvideki.
Figyelmeztetés: A képek néhány
olvasó számára felkavaróak lehetnek.
|
A nephrolithok és urolithok, más névek vese vagy
hólyag kövek, gyakran fordulnak elő nyulaknál, függetlenül kortól vagy
fajtától. A baknyulaknál gyakrabban fordul elő a kőképződés a
hosszú húgycsövük miatt. Ezek a kövek szikla keménységű kristály
képződmények, melyek különféle formákban és méretekben léteznek. Mikor
kisebbek, de nagy mennyiségben vannak jelen, üledékként vagy homokként
utalunk rájuk.
Az alap ásványi komponense a hólyagköveknek
általában struvit (magnézium, ammónium vagy foszfát), oxalát, karbonát,
húgysav, urát vagy cisztin. A nyulak esetében többnyire kalcium karbonát vagy
oxalát dehydrate az összetevő.
A
homok (üledék) vagy húgykő jelenléte irritáló és károsodásokhoz vezet,
mint veseelégtelenség vagy a nyálkahártya sérülések, vérzések a hólyagfalon.
Eredményeképpen, vér jelenik meg a vizeletben (mely lehet, hogy csak
mikroszkóppal állapítható meg). A kisebb kövek nagyobb veszélyt jelenthetnek,
mert elzáródást okozhatnak az egyik vagy mindkét vesében, vagy amikor a
húgyvezetékbe jutnak. A vizelet kiáramlása részben vagy teljesen akadályozva
lesz, és a nyúl nem fog tudni vizeletet üríteni. Ez visszafordíthatatlan vesekárosodáshoz majd
halálhoz vezet, ha nem kezelik.
A pontos oka a vese vagy
hólyagkövek kialakulásának ismeretlen, de számos hajlamosító tényező ismerten
szerepet játszik. Így például: Pszichológiai okok: ·
Genetikai hajlam, mely hatással van a vese
működésére, ·
Baktériumok jelenléte a hólyagban, ·
Vesebetegség, mely befolyásolja a kálcium
kiválasztást, ·
A hólyag belső szövetének elváltozásával járó
hólyagbetegség, pathogén baktériumok vagy neoplasia (tumor, polypok), ·
következtében, ·
Elhízás, izületi gyulladás,
mely miatt kevesebbet látogatja a nyúl az alomtálcát, s így visszatartja a
vizeletet, ·
A vizelet pH értékének
megváltozása. Tartási
okok: ·
Kevesebb vízbevitel amiatt, hogy nehezen tud inni az önitatóból, rossz önitató, felborított kerámiaitató,
friss víz hiánya, avagy az ivóvízhez adott gyógyszerek miatt iszik keveset a
nyúl. ·
Nem megfelelő almozás, például szennyezett alomtál,
vagy annak nem megfelelő elhelyezése. ·
Az étrend kálciummal történő kiegészítése. ·
B6 vitamin hiány, mely oxalátok fokozott
kiválasztásához és képződményekhez vezet. Magas vizelet pHA
vizelet pH a nyulaknál normálisan magas, 7.6 és 8.8 között van; 1.003 körüli
fajsúllyal. Az utóbbit nehéz mérni a kálcium és a többi kristály (struvit,
kalcium karbonát, ritkábban oxalát) miatt. A magas pH kedvező körülményeket
teremt a baktériumok szaporodásához és húgyúti fertőzés kialakulásához.
A leggyakrabban előforduló baktériumok között van az Escherichia coli,
a Proteus sp. és a Staphylococcus sp., néha valódi anearob
baktériumok is találhatóak a vizeletben. A baktériumok ammóniumot ürítenek és
egy ureáz nevű enzimet, mely a karbamidot bontja. A magas pH felgyorsítja
a struvit kristályok kicsapódását. A baktériumok jelenléte
ellenőrizhető vizeletminta küldésével laborba baktérium
tenyésztésre (a vizeletnek sterilnek kell lenni). Ha megoldható, az
eltávolított követ érdemes megtartani, felnyitni, a közepét baktériumtenyésztésre
küldeni vagy a kő kristályösszetételének elemzését elvégeztetni. Bizonyos baktériumok összefüggésbe hozhatók
bizonyos kőtípusokkal (például a Staphylococcus spp gyakran van jelen
struvit kő esetében)
Kálcium az étrendben
Az étrend kálciumtartalmát gyakran tartják a vese- és
húgykövek kialakulása okának. Míg az egyenlet, mely úgy szól: “több calcium
bevitel = több calcium ürítés” igaz, kimutatták, hogy egyrészt a nagyobb
kálciumtartalmú táplálék a vesék (és az aorta) elmeszesedéséhez vezet,
másrészt a felesleges kálcium kiürül a vizelettel, és nem kővé alakul.
Habár kimutatták, hogy húgycsatorna rövid idejű elzáródása mindenképpen
kő kialakulásához vezet. Az ilyen elzáródások okai lehetnek homok,
bakteriális fertőzés, tályog vagy neoplasia (pl. tumor, polipok). Az étrend kálciumtartalma nem az elsődleges tényező,
mely kövek kialakulásához vezet a nyulaknál, - inkább hozzájáruló
tényező – és fontos megkeresni a fő okot vagy mögöttes
betegségeket. A kálciumbevitel csökkentése érdekében gyakran tanácsolják,
hogy etessünk alacsony kálcium tartalmú tápot, vagy egyáltalán ne adjunk
tápot a nyúlnak. Ezt nem tartjuk jó ötletnek. Az alacsony kálciumtartalmú étrend
vagy a nyúltáp megvonása ásvány és tápanyaghiányt okozhat. Tünetek
Egy köves nyúlnak fájdalmai
vannak. Ezért kevésbé van étvágya, lehangolt és nyögő hangot is adhat
vizelés közben. Többnyire gyakoribbak
és hosszabbak a vizelési időszakok, vizeletcsöpögéssel kísérve. Több esetben olyan sok a lerakódás (kálcium
karbonát) a vizeletben, hogy az paszta állagú lesz, és a perianális területet
beszennyezi. A hematuria (vérvizelés)
gyakori. A vérmennyiség az alábbiak
szerint alakulhat: ·
Mikroszkópikus
mennyiségű, melyet csak tesztcsíkkal vagy mikroszkóppal lehet
meghatározni, ·
Nagy mennyiségű vér, mely a vizeletet vörösre
vagy barnára színezi. Az utóbbit előidézheti a
porphyrin is, mely egy növényi pigment és természetes módon színezi a
vizeletet narancssárgára vagy vörösre. Megjegyzés:
A
nőstény nyulak esetében a vér eredetét nagyon körültekintően kell
meghatározni, hogy ki lehessen zárni méhbetegség fennállását. Az utóbbinál a vér csak a vizelés végén
jelenik meg, egy vércseppet látunk a vizelettócsa közepén. Ez egy súlyos
állapot, mely azonnali kezelést igényel. Diagnózis
A
kövek jelenléte megállapítható a hólyag tapintásával, mely a caudoventrális
hasi részben található. Ezt csak óvatosan, együttműködő nyúlnál
lehet így vizsgálni. Megbízhatóbb és pontosabb
diagnosztikai eszközök a röntgen és az ultrahang. Egy együttes vese, húgyvezeték, hólyag
röntgenkép megmutat minden kálcium alapú követ, mely nagyobb mint 2 mm. A
húgysavköveket nem mutatja ki a röntgen, de azok ritkán alakulnak ki
nyulaknál. A röntgen kép megmutatja a méretét, a helyét, és a kövek számát.
Nagyon fontos, hogy megerősítést nyerjen a kő jelenléte a vesében,
a húgyvezetékekben (urethra és ureter) vagy a hólyagban mielőtt
sebészeti eltávolításukat megkezdenék.
Javasolt, hogy a vizeletkiválasztó szervek
röntgenvizsgálatát ultrahangos vizsgálat kövesse, mivel ez ki tud mutatni 1-2
mm átmérőjű köveket is, melyeket a röntgenfelvétel nem mutat meg. A
köveken kívül még felvételt láthatunk a hólyagfalról, a vese szövetről
és megmutatja az elzáródást a vesékben vagy a húgyvezetékekben.
Kivételes esetben CT
vizsgálatot is lehet végeztetni, ha elzáródást gyanítanak. Ez továbbá
feltárhat nem kővel kapcsolatos problémákat is, melyek hasonló tüneteket
vagy kényelmetlenséget okoznak. Legvégül, egy vizeletminta és teljes vérpanel elemzés belértve
a biokémiát, segít felfedni a nyúl általános
egészségi állapotát, és ezzel a máj és a veseműködést is. Kezelés
A kő méretétől függően többféle kezelés
lehetséges. Ha homok
van a hólyagban, a katéteres öblítés jó eredményt hozhat. A hólyag manuális
kiürítése nem ajánlott, mivel ez a szerv könnyen megrepedhet, főleg
kisebb kövek jelenlétében, melyek elzárhatják a húgycsövet. A katéter
behelyezése (pl. Francia polipropilén vagy gumi katéter) viszonylag
könnyű a baknyulaknál, csak egy butorphanol tartrate injekció beadása
szükséges és lidokain alkalmazása a fitymán (előbőr a pénisz
csúcsához közel). A nőstény nyulaknál gyakran
szükséges teljes altatás a katéter behelyezéséhez Hasfekfésben helyezik el, a
hátsó lábak lógnak az asztal széléről. A katétert óvatosan vezetik be, behelyezését röntgennel ellenőrzik. Egy másik
lehetőség a nyúl altatása és diazepam adagolása a záróizom ellazítására
a katéter behelyezése előtt. A hólyagot óvatosan átöblítik langyos
sóoldattal, melyet az oldat fecskendővel való eltávolítása követ. Lúgos
kémiai oldatot használnak, mely oldhatja a húgykövet (savas oldatok a
hólyagot és a húgycsövet károsítják). Az eljárást többször ismétlik. Abban
az esetben, ha a nyúl nem altatható, nagy mennyiségű folyadékot
juttatnak be (biztonságos határokon belül), majd vízhajtó gyógyszert (pl.
furosemidet) kap. Ez néhány napig ismételhető, mindenképp csak ha a nyúl megfelelően
hidratált. A
műtét marad az egyetlen választás, ha a húgykő nagy. Altatásban a
hólyagot felnyitják. A kő eltávolítása után ajánlatos mintát venni a
hólyag falból baktérium tenyésztésre. A sebészeti utókezelés magában foglalja a
fájdalomcsillapítást, szükség esetén antibiotikum terápiát és a mögöttes ok
elemzését, mely a húgykő vagy homok kialakulásához vezetett.
A hosszú távú kezelés a
nyúl által bevitt vízmennyiség növeléséből áll, esetleg kis
mennyiségű szubkután folyadék beadásából másnaponta. Ez segít átöblíteni a vesét és a hólyagot,
és segít megelőzni a követ előidéző összetevők
felgyülemlését. Továbbá, különféle termékek
adhatóak a nyúlnak a vizelet pH enyhe csökkentése céljából. Ezek a következők: ·
Friss vagy szárított vörösáfonya (tőzegáfonya)
etetése naponta, vagy édesítetlen vörösáfonya ital. ·
C vitamin etetése. Kisebb állatok részére a maximum
C vitamin bevitel 100 mg. A legjobb 25-50 mg/kg adagolása a nyúlnak naponta
egyszer. A C vitamin egy része oxalátokká alakul, mely kőképződést
válthat ki, de tanulmányok kimutatták, hogy még igen nagy mennyiségű C
vitamin bevitel sem járult hozzá a kőképződéshez, így ez a kérdés
továbbra is vitatott maradt a szakemberek körében. ·
Citrát alapú termékek használata (pl. Polycitra®) a
vizelet pH értékének megváltoztatása érdekében olyan nyulaknál, akik krónikus
húgyuti fertőzéstől vagy urolitoktól (hólyagkövek) szenvednek. A
napi adagja kutyák részére: 150 mg/kg per nap. A nyulaknál is használják, és
tapasztalatok szerint késlelteti az újabb kövek
kialakulását. ·
Vizeletsavasítók használata, mint ammonium chloride
(200 mg/kg/nap, PO, TID) és DL-methionine (1,000-1,500 mg/macska/nap, PO)
segíthet savasítani a vizeletet. Fontos megemlíteni, hogy a vizelet gyakori
savasítása ártalmas a nyúlnak, és az állat gondos
vizsgálata után szabad csak alkalmazni. Nem
is annyira a termék lényeges, mint az a tény, hogy a
vizeletet savasítják. A savasítás oldja a magnesium-ammonium-phosphates
köveket vagy megelőzi kialalkulásukat. Köszönetnyilvánítás
My gratitude goes to Dr Christiane Nastarowitz-Bien (Germany) pour her
help and suggestions. A great thank you also to Christine Macey (USA), Hilde Seep (The
Netherlands), Prof. Ruby L. Perry (College of Veterinary Medicine, Michigan
State University, USA), to Andrea Pons (Allemagne, Kaninchenforum.com), and to Akira Yamanouchi (Veterinary Exotic Information Network, http://vein.ne.jp/, Japan), for the permission to use their pictures. További
információ
Donmez T, Erol K, Gurer F, Baycu C, Acikalin E, Cingi MI. Effects of
various acidic and alkaline solutions used to dissolve urinary calculi on the
rabbit urothelium. Urol Int. 1990; 45(5):293-7 Hanke PR, Timm P, Falk G, Kramer W. Behavior of different suture
materials in the urinary bladder of the rabbit with special reference to
wound healing, epithelization and crystallization. Urol Int. 1994; 52(1):26-33. Garibaldi BA, Fox JG, Otto G, Murphy JC, Pecquet-Goad ME. Hematuria
in rabbits. Lab Anim Sci. 1987 Dec;37(6):769-72.
Erratum in: Lab Anim Sci 1988; 38(3):345.
Garibaldi BA, Goad ME. Hypercalcemia with secondary nephrolithiasis
in a rabbit. Lab Anim Sci. 1988; 38(3):331-3.
Itananin et al. Experimental model of calcium containing renal stone
formation in a rabbit. Invest. Urol. 1979;
17:234-241 Kamphues J.,
Carstensen P., Schroeder D., Meyer H., Schoon H.A., Rosenbruch M., 1986. Effects of increasing calcium and vitamin D supply on calcium metabolism
of rabbits. J.
Anim. Physiol. a. Anim. Nutr., 56, 191-208. Kamphues J. Calcium metabolism of rabbits as an etiological factor
for urolithiasis. J Nutr. 1991;121(11
Suppl):S95-6. Lee KJ, Johnson WD, Lang CM, Hartshorn RD. Hydronephrosis caused by
urinary lithiasis in a New Zealand white rabbit (Oryctolagus
cuniculus). Vet Pathol. 1978;
15(5):676-8. Whary MT, Peper RL. Calcium carbonate urolithiasis in a rabbit. Lab Anim Sci. 1994; 44(5):534-6. White RN. Management of calcium ureterolithiasis in a French lop rabbit. J Small Anim Pract. 2001; 42(12):595-8 . |
||||||||||||||||||||||||||||
e-mail: info@medirabbit.com
