Lehet-e az Encephalitozoon cuniculi-t, az idegrendszer
protozoal
Esther van Praag, Ph.D.— Fordította:
Monika Ujvideki
|
|
MediRabbit.com kizárólag a nagylelkű
adományozók finanszírozzák. Minden adományt, nem számít mekkora az összeg
értékelik és segíteni fogják a folyamatos kutatást
az orvosi ellátást és a nyulak egészségügyét a világ minden tájáról. Köszönöm |
|
Több tanulmány szerint az
egészséges nyúlpopuláció 80%-a hordozza a Encephalitozoon cuniculi protozoonokat
a testében anélkül, hogy valaha is klinikai jeleit mutatnák a betegségnek,
vagy kialakulna a betegség. Nem sok ismeret van az E. cuniculi
biológiájáról vagy életciklusáról és a terjedése sincs még teljesen
meghatározva. A terjedésének fő útja inkább vertikálisnak tűnik: az
anyáról a kölykökre gyakoribb, mint horizontálisan: vizelet vagy széklet
általi fertőzéssel. Valószínűleg a nyúl életének későbbi
szakaszában is megfertőződhet egy fertőzőtt társ vagy
bekerült szennyeződés miatt, bár számos esetben él együtt E. cuniculi
pozitíve nyúl E. cuniculi negatív nyúllal. A parazita
megtámadja az idegrendszert és a főbb szerveket, különféle tüneteket okoz ezáltal beleértve a
torticollis-t (ferde fejtartásnak is nevezik), májkárosodást, vesekárosodást,
inkontinenciát, szemlencse gyulladást, cataractát, mellső- és hátsó láb
bénulást (egyik vagy mindkét oldalon), nystagmust (önkéntelen szemmozgást),
és/vagy más neurológiai tüneteket. Többnyire a nyúl meningo-encephalitisben
hal meg. A Microsporidae paraziták
jelenléte az emlősökben nyomelem/vitamin hiányhoz vezet, mely anémiát
okoz. Az E. cuniculi – ról nincs specifikus információ. Szokásos
kezelés: Benzimidazolok
Az E. cuniculi-t ma már rutinszerűen benzimidazolokkal
kezelik. Habár ezek a gyógyszerek eredményesnek bizonyultak számos nyúl
esetében, enyhétől közepes májenzim emelkedést okozhatnak. A benzimidazolok hatása lassú és inkább a
gyomor-bélcsatornában és a vérben való jelenlétüktől függ, mint a
fennálló koncentrációtól. A
benzimidazolok a parazita tubulinjához kötnek és blokkolják azt. Ennek a dimer tubulin proteinnek a részecskéi
microtubulusokat formálnak, melyek fontos funkcionális és struktúrális
szerepet töltenek be a parazitáknál (a tápanyag molekulák transzportja, sejt
felosztás). A benzimidazolok továbbá blokkolják a paraziták egy bizonyos
metabolizmusát, mint például a glukóz felvétele és szállítása, anélkül, hogy
hatással lennének a befogadó állatra (nyúl, kutya, macska). Az E.cuniculi kezelésében
alkalmazott benzimidazolok különfélék lehetnek: Albendazole: a májban
bomlik le több hidrofil produktumra, mely csökkenti a kapacitását hogy
áthaladjon the agy-vér gáton; a lebomlott produktumok hatékonysága az E.
cuniculi ellen nem ismeretes. Az albendazole használata—mely nincs
engedélyeztetve nyulak részére—egészséges nyulak akut halálához vezetett,
ill. csontvelő károsodást okozott, bár mindez nem igazolt klinikailag. Általánosságban megállapítást nyert, hogy az
albendazole kevésbé hatékony, mint az oxibendazole. Oxibendazole: inkább
lipophil molecula, mely nem bomlik le a testben. Előnye az
oxibendazole-nak, hogy áthalad az agy-vér gáton az agyba vagy központi
idegrendszerbe, hogy nincsenek
teratogén tulajdonságai a nyúlban, és hogy nem bomlik le a májban
mielőtt a testbe kerülne ahogy ezt az albendazole teszi. Mindazonáltal
nem ismertesek alkalmazásának hosszú távú mellékhatásai, sem hatékonyságának
foka az E. cuniculi ellen. Fenbendazole: a gyógyszer
megelőző és gyógyító tulajdonságait kutatták E. cuniculi –val
fertőzött nyulaknál és az eredményeket közzétették egy tudományos lapban
(Veterinary Record, 2001, 478-480 old.). Ez nagy
áttörés volt egyrészt mert tudományos adatok támasztották alá a
tapasztalatokat, másrészt mert ez volt az első olyan kezelés, mely úgy
tűnt, hogy gyógyítja (nemcsak kontrollálja) ezt az állapotot. Továbbá
megállapítást nyert, hogy egyedül a fenbendazole jut át az agy-vér gáton az
egereknél. Ritkán előfordult, hogy a fenbendazole hosszú távú
használatát kapcsolatba hozták csontvelő károsodás fellépésével,
emésztési zavarokkal és anorexiával, habár mindez klinikailag nem lett
kivizsgálva.
Laboratóriumi
nyulak egy év fenbendazole kezelés után magasabb titert mutattak és végig a
kezelés alatt klinikailag aszimptomatikusak maradtak. Mikor ezeket a nyulakat
egy év fenbendazole kezelés után felboncolták, továbbra is megtalálható volt
a parazita az agyukban. Mindazonáltal teljesen tünetmentesek voltak. Habár mostanában egyre több és több nyulat kezeltek
különféle benzimidazol öszetevőkkel, a kezelés alatt vagy rögtön a
kezelés után visszaesés következett be. Újabban néhány nyúltartó, akik
hosszabb ideje kezelték a nyulat oxibendazole-lal, azt tapasztalta, hogy a
kezelés fokozatosan elveszti hatását, mintha a parazita rezisztenciát alakítana
ki vele szemben. Vagy lehetséges, hogy két különböző parazita
fertőzze meg a nyulat, mint az E. cuniculi és a toxoplasmosis ? A pyrimethamine
használata ?
Tudományos
irodalmon vagy állatorvosi tapasztalaton alapuló néhány alternatív gyógyszert
is kipróbáltak “reménytelen helyzetben’ lévő nyulaknál, akikre altatás
várt volna. A kipróbált összetevők magukba foglalták a lufenuront,
pyrimethamine-t (a toxoplasmosis kezelésére használják) vagy ponazurilt és
alkalmazásuk több-kevesebb sikerrel járt. Az E. cuniculi
-ra a kezelési protocollt a Sarcocystis spp. vagy Toxoplasma
spp. elleni kezelésen alapulva fejlesztették ki (eredetileg lovak és macskák részére), alkalmazva az
anti-protozoal gyógyszert, a pyrimethamine-t (Daraprim), társítva
trimethoprim-sulfa-val, non-steroid gyulladás csökkentővel. A kezelést
egy hónapig alkalmazzák lovaknál, két hétig macskáknál. Mellékhatások ritkán
fordulnak elő. Habár egy
régebbi tanulmány kimutatta, hogy a pyrimethamine hatásos az E. cuniculi
ellen a tanulmányozott koncentrációkban: 5 és 20 mg/ml, az 50 mg/ml kimutatta
35% -ban a növekedés gátlását. Újabb előzetes in-vivo tesztek
kimutatták, hogy az E. cuniculi spórák növekedése megállt a pyrimethamine terápiás koncentrációjának
jelenlétében. A nyulaknál a
pyrimethamine-t a toxoplasmosis, Pneumocystis carinii, májkokcidiózis, stb.
kezelésére alkalmazzák. Bizonyított,
hogy a pyrimethamine használata biztonságos a nyulakra nézve, ha
megfelelő adagban alkalmazzák. Az anti-protozoal gyógyszer közvetlenül
megtámadja a parazitát, és nemcsak blokkolja a folsav metabolizmusát de
növeli a trimethroprim-sulfa aktivitását is a parazita ellen. Ez a kezelés
a macskákon alkalmazott protokollon alapul, és a toxoplasmosis kezelését célozza: ·
Pyrimethamine: 0.5 mg/kg naponta
kétszer, ·
Folsav: 3 - 5 mg hetente kétszer
vagy naponta, ·
Sulfadiazine (nyújtott hatású
sulfa gyógyszer): 30 mg/kg naponta
kétszer.
A folsav helyettesíthető
thiamine-nal. A folsav jobb, de drágább. A trimethoprim használata
ellenjavalt. Ennek a sulfa antibiotikumnak a használata növeli a pyrimethamine toxicitását. A kezelés minimálisan egy hónapig tart.
Mivel a pyrimethamine-sulfadiazine
kombinációja hatással van a csontvelő működésére, anémiát és
leucopeniát (a fehérvérsejtek csökkenése) figyeltek meg alkalmazásakor. Ezek
a hatások ritkán súlyosak; mindazonáltal tanácsos a nyúl monitorozása és
rendszeres CBC vizsgálata. A folsav adagolása csökkenti az említett
mellékhatások megjelenését. A nyúlnak naponta kell adagolni a sulfa
gyógyszert és a pyrimethamine-t. Valójában a Sarcocystis spp.
rezisztenciájának megjelenését figyelték meg a pyrimethamine-ra ha sulfa antibiotikum
nélkül adagolták. A nyulakat jelenleg is kezelik ezekkel a
gyógyszerekkel Mark Lennox, DVM and Joanne Hach, DVM felügyelete alatt. Sweetie nyúlnak, aki körülbelül 10 éves,
magas E. cuniculi titerrel,
egyetlen hátsó végtagja teljesen bénult volt. Többnyire egy helyben
fekve töltötte az idejét, letargiásan. A kezelés után pár nappal hirtelen
megkísérelt többet mozogni, felállni, habár a hátsó végtagja merev volt.
Természetesen többé már nem letargiás, sokkal több érdeklődést mutat
nyúltársa és a külvilág iránt. Életminőségében és mozgásában óriási
javulást idéztek elő ezek a gyógyszerek. Ugyanezek a pozitív változások voltak
megfigyelhetőek Sidney-nél, egy 4.5 éves nyúlnál, magas E. cuniculi titerrel, aki a hátsó
végtagok bénulásától szenvedett. 18 nappal a kezelés után tudott normálisan
mozogni, és megkísérelt beleugrani a toalettjébe annak a magasabbik oldaláról. The same
positive effects were observed with Starsky and Sidney, a 4.5 year old rabbit, with
a high E. cuniculi titer, suffering from paralysis of the hind
limbs. After 18 days of treatment, he is able to move around and attempted to
jump in his litter-box via the high backside.
Köszönetnyilvánítás
Thanks are due to
Heather McMurray (USA), and Sharon McGovern (USA) for sending pictures of their
rabbits currently following this treatment, and their regular feedback, and
to Sue Chang for trying this new treatment on
their rabbits. Many thanks also to Renee Brennan for sharing the video of her
head-tilted rabbit Rudy. Many thanks also to P.
Deplazes, (DVM, University of Zurich, VetSuisse Faculty, Switzerland) for
taking the time to share his knowledge on E. cuniculi. Thanks also to
Sweetie, Sidney and his partner for being patient during the picture
sessions. További
információ
Biderre C, Mathis
A, Deplazes P, Weber R, Metenier G, Vivares CP. Molecular karyotype diversity
in the microsporidian Encephalitozoon cuniculi. Parasitology. 1999;
118 ( Pt 5):439-45. Deplazes P,
Mathis A, Baumgartner R, Tanner I, Weber R. Immunologic and molecular characteristics
of Encephalitozoon-like microsporidia isolated from humans and rabbits
indicate that Encephalitozoon cuniculi is a zoonotic parasite. Clin
Infect Dis. 1996; 22(3):557-9. Gomez-Bautista
M, Rojo-Vazquez FA. Chemotherapy and chemoprophylaxis of hepatic coccidiosis
with sulphadimethoxine and pyrimethamine. Res Vet Sci. 1986; 41(1):28-32. Gray LC,
Magdesian KG, Sturges BK, Madigan JE. Suspected protozoal
myeloencephalitis in a two-month-old colt. Vet Rec. 2001;
149(9):269-73. Lindsay DS,
Dubey JP. Determination of the activity of pyrimethamine, trimethoprim,
sulfonamides, and combinations of pyrimethamine and sulfonamides against Sarcocystis
neurona in cell cultures. Vet Parasitol. 1999; 82(3):205-10. Mrema JE,
Rieckmann KH. A rabbit--in vitro system to evaluate drug action against Plasmodium
falciparum. Trans R Soc Trop Med Hyg. 1983; 77(1):130-5. Mathis A,
Akerstedt J, Tharaldsen J, Odegaard O, Deplazes P. Isolates of Encephalitozoon
cuniculi from farmed blue foxes (Alopex lagopus) from Norway
differ from isolates from Swiss domestic rabbits (Oryctolagus cuniculus).
Parasitol Res. 1996; 82(8):727-30. Mathis A,
Michel M, Kuster H, Muller C, Weber R, Deplazes P. Two Encephalitozoon
cuniculi strains of human origin are infectious to rabbits. Parasitology.
1997; 114 (Pt 1):29-35. Moore LA,
Johnson PJ, Messer NT, Kline KL, Crump LM, Knibb JR. Management of
headshaking in three horses by treatment for protozoal myeloencephalitis. Vet
Rec. 1997; 141(11):264-7. Peeters JE,
Geeroms R, Halen P. Evolution of coccidial infection in commercial and
domestic rabbits between 1982 and 1986. Vet Parasitol. 1988;
29(4):327-31. Peeters JE,
Geeroms R, Froyman R, Halen P. Coccidiosis in rabbits: a field study.
Res Vet Sci. 1981; 30(3):328-34. Suter C,
Muller-Doblies UU, Hatt JM, Deplazes P. Prevention and treatment of Encephalitozoon
cuniculi infection in rabbits with fenbendazole. Vet Rec. 2001;
148(15):478-80. Sobottka
I, Albrecht H, Visvesvara GS, Pieniazek NJ, Deplazes P, Schwartz DA, Laufs R,
Elsner HA. Inter- and intra-species karyotype variations among microsporidia
of the genus Encephalitozoon as determined by pulsed-field gel
electrophoresis. Scand J Infect Dis. 1999; 31(6):555-8. Thomas C,
Finn M, Twigg L, Deplazes P, Thompson RC. Microsporidia (Encephalitozoon
cuniculi) in wild rabbits in Australia. Aust Vet J. 1997; 75(11):808-10. Tassignon
MJ, Brihaye M, De Meuter F, Vercruysse A, Van Hoof F, De Wilde F. Efficacy of
treatments in experimental toxoplasmosis Bull Soc Belge Ophtalmol. 1989;
230:59-72. French. |
||||||||||||||
e-mail: info@medirabbit.com
