Lehet-e az Encephalitozoon cuniculi-t, az idegrendszer

protozoal parazitáját pyrimethamine-nal kezelni?

 

Esther van Praag, Ph.D.— Fordította: Monika Ujvideki

 

MediRabbit.com kizárólag a nagylelkű adományozók finanszírozzák. Minden adományt, nem számít mekkora az összeg értékelik és segíteni fogják a folyamatos kutatást az orvosi ellátást és a nyulak egészségügyét a világ minden tájáról.

Köszönöm  

 

 

 

Renee Brennan

Videó: Egy nyúl Rudi, bemutatja klinikai tüneteit encephalitozoonosis: Súlyos akaratlan ferde fejtartás és ritmikus horizontális szemmozgások.

Belső fül gyulladás, melyet állandó horizontális vagy körkörös nystagmus kísér.

 

AZ ITT MEGJELENTETETT INFORMÁCIÓ CSUPÁN OKTATÁSI CÉLOKAT SZOLGÁL — NEM HELYETTESÍTI AZ ÁLLATORVOSI TANÁCSADÁST.  KÉREM FORDULJON ÁLLATORVOSÁHOZ MIELŐTT AZ ITT FELSOROLT GYÓGYSZEREKET ADAGOLNÁ AZ ÁLLATÁNAK.

Több tanulmány szerint az egészséges nyúlpopuláció 80%-a hordozza a Encephalitozoon cuniculi protozoonokat a testében anélkül, hogy valaha is klinikai jeleit mutatnák a betegségnek, vagy kialakulna a betegség. Nem sok ismeret van az E. cuniculi biológiájáról vagy életciklusáról és a terjedése sincs még teljesen meghatározva. A terjedésének fő útja inkább vertikálisnak tűnik: az anyáról a kölykökre gyakoribb, mint horizontálisan: vizelet vagy széklet általi fertőzéssel. Valószínűleg a nyúl életének későbbi szakaszában is megfertőződhet egy fertőzőtt társ vagy bekerült szennyeződés miatt, bár számos esetben él együtt E. cuniculi pozitíve nyúl E. cuniculi negatív nyúllal.

A parazita megtámadja az idegrendszert és a főbb szerveket, különféle tüneteket okoz ezáltal beleértve a torticollis-t (ferde fejtartásnak is nevezik), májkárosodást, vesekárosodást, inkontinenciát, szemlencse gyulladást, cataractát, mellső- és hátsó láb bénulást (egyik vagy mindkét oldalon), nystagmust (önkéntelen szemmozgást), és/vagy más neurológiai tüneteket. Többnyire a nyúl meningo-encephalitisben hal meg.

A  Microsporidae paraziták jelenléte az emlősökben nyomelem/vitamin hiányhoz vezet, mely anémiát okoz. Az E. cuniculi – ról nincs specifikus információ.

Szokásos kezelés: Benzimidazolok

Heather Mc Murray

 

Sweetie, egy 10 éves nyúl magas E. cuniculi titerrel, és az első nyúl, akinél a pyrethamine protocolt sikeresen alkalmazták.

Az E. cuniculi-t  ma már rutinszerűen benzimidazolokkal kezelik. Habár ezek a gyógyszerek eredményesnek bizonyultak számos nyúl esetében, enyhétől közepes májenzim emelkedést okozhatnak.

A benzimidazolok hatása lassú és inkább a gyomor-bélcsatornában és a vérben való jelenlétüktől függ, mint a fennálló koncentrációtól.  A benzimidazolok a parazita tubulinjához kötnek és blokkolják azt. Ennek a  dimer tubulin proteinnek a részecskéi microtubulusokat formálnak, melyek fontos funkcionális és struktúrális szerepet töltenek be a parazitáknál (a tápanyag molekulák transzportja, sejt felosztás). A benzimidazolok továbbá blokkolják a paraziták egy bizonyos metabolizmusát, mint például a glukóz felvétele és szállítása, anélkül, hogy hatással lennének a befogadó állatra (nyúl, kutya, macska). Az E.cuniculi kezelésében alkalmazott benzimidazolok különfélék lehetnek:

Albendazole: a májban bomlik le több hidrofil produktumra, mely csökkenti a kapacitását hogy áthaladjon the agy-vér gáton; a lebomlott produktumok hatékonysága az E. cuniculi ellen nem ismeretes. Az albendazole használata—mely nincs engedélyeztetve nyulak részére—egészséges nyulak akut halálához vezetett, ill. csontvelő károsodást okozott, bár mindez nem igazolt klinikailag.

Általánosságban megállapítást nyert, hogy az albendazole kevésbé hatékony, mint az oxibendazole.

Oxibendazole: inkább lipophil molecula, mely nem bomlik le a testben. Előnye az oxibendazole-nak, hogy áthalad az agy-vér gáton az agyba vagy központi idegrendszerbe,  hogy nincsenek teratogén tulajdonságai a nyúlban, és hogy nem bomlik le a májban mielőtt a testbe kerülne ahogy ezt az albendazole teszi. Mindazonáltal nem ismertesek alkalmazásának hosszú távú mellékhatásai, sem hatékonyságának foka az E. cuniculi ellen.

Fenbendazole: a gyógyszer megelőző és gyógyító tulajdonságait kutatták E. cuniculi –val fertőzött nyulaknál és az eredményeket közzétették egy tudományos lapban (Veterinary Record, 2001, 478-480 old.). Ez nagy áttörés volt egyrészt mert tudományos adatok támasztották alá a tapasztalatokat, másrészt mert ez volt az első olyan kezelés, mely úgy tűnt, hogy gyógyítja (nemcsak kontrollálja) ezt az állapotot. Továbbá megállapítást nyert, hogy egyedül a fenbendazole jut át az agy-vér gáton az egereknél. Ritkán előfordult, hogy a fenbendazole hosszú távú használatát kapcsolatba hozták csontvelő károsodás fellépésével, emésztési zavarokkal és anorexiával, habár mindez klinikailag nem lett kivizsgálva.

Megjegyzés:

Fenbendazole továbbra is a választandó gyógyszer E. cuniculi kezelésére.

Laboratóriumi nyulak egy év fenbendazole kezelés után magasabb titert mutattak és végig a kezelés alatt klinikailag aszimptomatikusak maradtak. Mikor ezeket a nyulakat egy év fenbendazole kezelés után felboncolták, továbbra is megtalálható volt a parazita az agyukban. Mindazonáltal teljesen tünetmentesek voltak.

Habár mostanában egyre több és több nyulat kezeltek különféle benzimidazol öszetevőkkel, a kezelés alatt vagy rögtön a kezelés után visszaesés következett be. Újabban néhány nyúltartó, akik hosszabb ideje kezelték a nyulat oxibendazole-lal, azt tapasztalta, hogy a kezelés fokozatosan elveszti hatását, mintha a parazita rezisztenciát alakítana ki vele szemben. Vagy lehetséges, hogy két különböző parazita fertőzze meg a nyulat, mint az E. cuniculi és a toxoplasmosis ?

A pyrimethamine használata ?

Tudományos irodalmon vagy állatorvosi tapasztalaton alapuló néhány alternatív gyógyszert is kipróbáltak “reménytelen helyzetben’ lévő nyulaknál, akikre altatás várt volna. A kipróbált összetevők magukba foglalták a lufenuront, pyrimethamine-t (a toxoplasmosis kezelésére használják) vagy ponazurilt és alkalmazásuk több-kevesebb sikerrel járt.

Az E. cuniculi -ra a kezelési protocollt a Sarcocystis spp. vagy Toxoplasma spp. elleni kezelésen alapulva fejlesztették ki (eredetileg  lovak és macskák részére), alkalmazva az anti-protozoal gyógyszert, a pyrimethamine-t (Daraprim), társítva trimethoprim-sulfa-val, non-steroid gyulladás csökkentővel. A kezelést egy hónapig alkalmazzák lovaknál, két hétig macskáknál. Mellékhatások ritkán fordulnak elő.

Habár egy régebbi tanulmány kimutatta, hogy a pyrimethamine hatásos az E. cuniculi ellen a tanulmányozott koncentrációkban: 5 és 20 mg/ml, az 50 mg/ml kimutatta 35% -ban a növekedés gátlását. Újabb előzetes in-vivo tesztek kimutatták, hogy az E. cuniculi spórák növekedése megállt a  pyrimethamine terápiás koncentrációjának jelenlétében.

A nyulaknál a pyrimethamine-t a toxoplasmosis, Pneumocystis carinii, májkokcidiózis, stb. kezelésére alkalmazzák.  Bizonyított, hogy a pyrimethamine használata biztonságos a nyulakra nézve, ha megfelelő adagban alkalmazzák. Az anti-protozoal gyógyszer közvetlenül megtámadja a parazitát, és nemcsak blokkolja a folsav metabolizmusát de növeli a trimethroprim-sulfa aktivitását is a parazita ellen.

Ez a kezelés a macskákon alkalmazott protokollon alapul, és a  toxoplasmosis kezelését célozza:

·         Pyrimethamine: 0.5 mg/kg naponta kétszer,

·         Folsav: 3 - 5 mg hetente kétszer vagy naponta,

·         Sulfadiazine (nyújtott hatású sulfa gyógyszer):  30 mg/kg naponta kétszer.

 

MEGJEGYZÉS:

A folsav adagolása magasnak tűnhet, de ez megegyezik a toxoplasmosis macskáknak előírt kezelésével.

A folsav helyettesíthető thiamine-nal. A folsav jobb, de drágább. A trimethoprim használata ellenjavalt. Ennek a sulfa antibiotikumnak a használata növeli a  pyrimethamine toxicitását.

A kezelés minimálisan egy hónapig tart. Mivel a pyrimethamine-sulfadiazine  kombinációja hatással van a csontvelő működésére, anémiát és leucopeniát (a fehérvérsejtek csökkenése) figyeltek meg alkalmazásakor. Ezek a hatások ritkán súlyosak; mindazonáltal tanácsos a nyúl monitorozása és rendszeres CBC vizsgálata. A folsav adagolása csökkenti az említett mellékhatások megjelenését.

A nyúlnak naponta kell adagolni a sulfa gyógyszert és a pyrimethamine-t. Valójában a Sarcocystis spp. rezisztenciájának megjelenését figyelték meg a  pyrimethamine-ra ha sulfa antibiotikum nélkül adagolták. 

A nyulakat jelenleg is kezelik ezekkel a gyógyszerekkel Mark Lennox, DVM and Joanne Hach, DVM felügyelete alatt.

Sweetie nyúlnak, aki körülbelül 10 éves, magas E. cuniculi titerrel,  egyetlen hátsó végtagja teljesen bénult volt. Többnyire egy helyben fekve töltötte az idejét, letargiásan. A kezelés után pár nappal hirtelen megkísérelt többet mozogni, felállni, habár a hátsó végtagja merev volt. Természetesen többé már nem letargiás, sokkal több érdeklődést mutat nyúltársa és a külvilág iránt. Életminőségében és mozgásában óriási javulást idéztek elő ezek a gyógyszerek.

Ugyanezek a pozitív változások voltak megfigyelhetőek Sidney-nél, egy 4.5 éves nyúlnál, magas  E. cuniculi titerrel, aki a hátsó végtagok bénulásától szenvedett. 18 nappal a kezelés után tudott normálisan mozogni, és megkísérelt beleugrani a toalettjébe annak a magasabbik oldaláról.

The same positive effects were observed with Starsky and Sidney, a 4.5 year old rabbit, with a high E. cuniculi titer, suffering from paralysis of the hind limbs. After 18 days of treatment, he is able to move around and attempted to jump in his litter-box via the high backside.

 

Sharon McGovern

Left: Sidney, suffering from a high positive E. cuniculi titer and paralysis of the lower limbs, is the second rabbit to start this protocol. Right: After 18 days of the pyrimethamine treatment, Sidney attempts to jump over the backside of his litter-box.

Köszönetnyilvánítás

Thanks are due to Heather McMurray (USA), and Sharon McGovern (USA) for sending pictures of their rabbits currently following this treatment, and their regular feedback, and to Sue Chang for trying this new treatment on their rabbits. Many thanks also to Renee Brennan for sharing the video of her head-tilted rabbit Rudy.

Many thanks also to P. Deplazes, (DVM, University of Zurich, VetSuisse Faculty, Switzerland) for taking the time to share his knowledge on E. cuniculi.

Thanks also to Sweetie, Sidney and his partner for being patient during the picture sessions.

További információ

Biderre C, Mathis A, Deplazes P, Weber R, Metenier G, Vivares CP. Molecular karyotype diversity in the microsporidian Encephalitozoon cuniculi. Parasitology. 1999; 118 ( Pt 5):439-45.

Deplazes P, Mathis A, Baumgartner R, Tanner I, Weber R. Immunologic and molecular characteristics of Encephalitozoon-like microsporidia isolated from humans and rabbits indicate that Encephalitozoon cuniculi is a zoonotic parasite. Clin Infect Dis. 1996; 22(3):557-9.

Gomez-Bautista M, Rojo-Vazquez FA. Chemotherapy and chemoprophylaxis of hepatic coccidiosis with sulphadimethoxine and pyrimethamine. Res Vet Sci. 1986; 41(1):28-32.

Gray LC, Magdesian KG, Sturges BK, Madigan JE. Suspected protozoal myeloencephalitis in a two-month-old colt. Vet Rec. 2001; 149(9):269-73. 

Lindsay DS, Dubey JP. Determination of the activity of pyrimethamine, trimethoprim, sulfonamides, and combinations of pyrimethamine and sulfonamides against Sarcocystis neurona in cell cultures. Vet Parasitol. 1999; 82(3):205-10. 

Mrema JE, Rieckmann KH. A rabbit--in vitro system to evaluate drug action against Plasmodium falciparum. Trans R Soc Trop Med Hyg. 1983; 77(1):130-5. 

Mathis A, Akerstedt J, Tharaldsen J, Odegaard O, Deplazes P. Isolates of Encephalitozoon cuniculi from farmed blue foxes (Alopex lagopus) from Norway differ from isolates from Swiss domestic rabbits (Oryctolagus cuniculus). Parasitol Res. 1996; 82(8):727-30.

Mathis A, Michel M, Kuster H, Muller C, Weber R, Deplazes P. Two Encephalitozoon cuniculi strains of human origin are infectious to rabbits. Parasitology. 1997; 114 (Pt 1):29-35.

Moore LA, Johnson PJ, Messer NT, Kline KL, Crump LM, Knibb JR. Management of headshaking in three horses by treatment for protozoal myeloencephalitis. Vet Rec. 1997; 141(11):264-7. 

Peeters JE, Geeroms R, Halen P. Evolution of coccidial infection in commercial and domestic rabbits between 1982 and 1986. Vet Parasitol. 1988; 29(4):327-31. 

Peeters JE, Geeroms R, Froyman R, Halen P. Coccidiosis in rabbits: a field study. Res Vet Sci. 1981; 30(3):328-34. 

Suter C, Muller-Doblies UU, Hatt JM, Deplazes P. Prevention and treatment of Encephalitozoon cuniculi infection in rabbits with fenbendazole. Vet Rec. 2001; 148(15):478-80.

Sobottka I, Albrecht H, Visvesvara GS, Pieniazek NJ, Deplazes P, Schwartz DA, Laufs R, Elsner HA. Inter- and intra-species karyotype variations among microsporidia of the genus Encephalitozoon as determined by pulsed-field gel electrophoresis. Scand J Infect Dis. 1999; 31(6):555-8.

Thomas C, Finn M, Twigg L, Deplazes P, Thompson RC. Microsporidia (Encephalitozoon cuniculi) in wild rabbits in Australia. Aust Vet J. 1997; 75(11):808-10.

Tassignon MJ, Brihaye M, De Meuter F, Vercruysse A, Van Hoof F, De Wilde F. Efficacy of treatments in experimental toxoplasmosis Bull Soc Belge Ophtalmol. 1989; 230:59-72. French.

 

 

   

e-mail: info@medirabbit.com