Phlebotomia (Vérvétel)
a nyúlból
Esther van Praag, Ph.D. - Fordította
– Monika Ujvideki
Figyelmeztetés: ez a dokumentum
felkavaró képeket tartalmazhat.
A
nyulak könnyen megijednek és megkarmolhatják a kezelő személyt vagy leugorhatnak a vizsgálóasztalról. Gyakran megrándulnak válaszképpen a fül szélső vénájának punkciójakor, ha a fül előtte nem lett
érzéstelenítve. Következésképpen vérvételhez a nyulat törölközőbe vagy labor köpenybe csavarva kell rögzíteni.
For a pictorial demonstration of
restraint in a towel, see: Safe immobilization of a rabbit in a towel (“rabbit
burrito”)
A vérvételhez szükséges vérmennyiség fogja eldönteni a vérvétel pontos helyét. Általában vénapunkció (a vénából
vett vér) a leggyakoribb, néhány vizsgálat azonban artériából nyert vért igényelhet. Kisebb mennyiségű vér (5 ml-ig) biztonságosan nyerthető a szélső fülvénából egy 23-25 gauge tűvel
vagy egy 23 gauge szárnyastűvel tubushoz vagy fecskendőhöz csatlakoztatva.
A szőrt leborotváljuk, a bőrt alkohollal megtisztítjuk.
A fülön lévő
bőr nagyon érzékeny; így a véna fölötti bőr érzéstelenítése lidokain tartalmú krémmel ajánlott (pl. EMLA®).
A megtisztított részre tegyünk védőtapaszt. 45 perc
elteltével a bőr teljes vastagsága elzsibbad és az érzéstelenítés
további 60 percig hatásos marad. Ugyanez az
előkészület szükséges
katéteres tű behelyezésekor.
Az ér tágulása a fül masszírozásával, a nyúl füléhez közelített hőforrással vagy vérhígító szerek pl. acetylpromazine (0.25 ml, SC) használatával
érhető el.
A véna okklúziója után a tűt óvatosan
behelyezzük és a vért felszívjuk. Az eljárást
lassan kell végrehajtani, hogy elkerüljük a vörösvérsejtek hemolízisét (RBC), de elég gyorsan ahhoz, hogy a vérrögök keletkezését elkerüljük. A tű
eltávolítása után steril gézt helyezünk
a vénapunkció helyére legalább 1 percig, vagy amíg a vérzés
eláll, hogy hematómák keletkezését elkerüljük. Az
alkohollal átitatott géz kerülendő; az alkohol értágító
hatású és akadályozza a haemostasist.
A fülön lévő vérfoltok hydrogén peroxiddal távolíthatóak el.
A juguláris vénából meglehetősen nagy mennyiségű vérmintát lehet gyűjteni. A nőstény nyulak tokája nem jelent
akadályt. Többféleképpen helyezhetjük el a nyulat a juguláris vénából való vérvételhez:
-
Hasonfekvés, a nyak
előrefelé kinyújtva és mellső lábak a vizsgálóasztal széle felé kinyújtva.
- Hátonfekvés, miután a nyulat biztonságosan türülközőbe csavartuk a nyak kinyújtva a juguláris véna felfedése céljából.
- Oldalfekvés, a nyak kinyújtva és a mellső lábak lefelé húzva.
Vérvételhez a szőrt előzetesen leborotváljuk.
Ha a nyúl légzési elégtelenségben szenved, a juguláris vénából kerüljük a mintavételt. Előfordulhat, hogy az állat
cianotikussá válik az eljárás folyamán.
Egyéb szóbajöhető
vérvételi helyek a
cephalic és az
oldalsó saphena vénák. A helyük
ugyanott van, ahol a kutyának és a macskának. Ezek a vénák törékenyek és könnyen kialakulhat
hematóma.
A centrális
artériából való vérvétel kerülendő, kivéve ha nagyobb mennyiségű vérmintára van szükségünk. Az
ezen a helyen történő vérvétel fájdalmas és gyakran követi distalis ischemia, a fülkagyló vérellátásának gyengülése hematóma kialakulása miatt vagy a véredény károsodása (arteriális trauma trombózissal)
következtében. Az ér kollapszusa
továbbá az érre gyakorolt erős nyomás miatt is bekövetkezhet.
Ha mégis a
centrális artéria mellett döntünk, egy 21-gauge tűt használjunk distalisan (a fül csúcsán), annyira távol a fül középpontjától amennyire csak lehetséges. A vér azonnal folyni kezd a fecskendőbe; amikor megtelik, kicserélhetjük egy másik fecskendővel, elválasztva azt
a tű csatlakozójától.
A nyulat az elkövetkezendő
néhány órában megfigyelés alatt kell tartani, hogy meggyőződjünk a tökéletes haemostasisról
Köszönetnyilvánítás
Köszönet illeti nyulaimat, Grijsje, Flora és Stampi, türelmükért. Köszönet továbbá Akira Yamanouchi-nak a képek használati
engedélyéért VEIN (Veterinary Exotic Information
Network, http://vein.ne.jp/).
További információMc Guill, M.W.
and Rowan, A.N. (1989) Biological effects of blood loss: implications for
sampling volumes and techniques. ILAR NEWS 31, No. 4, 5-18.
Exotic Companion Medicine Handbook for
Veterinarians, Cathy Johnson-Delaney and Linda Harrison
Mader DR. Rabbits - basic approach to veterinary
care. In: Hillyer EV, Quesenberry
KE (eds.): Ferrets, Rabbits, and Rodents - Clinical Medicine and Surgery. Philadelphia,
WB Saunders, 1997: 160-168.
Paul-Murphy J, Ramer JC. Urgent care of the pet rabbit. In: Rupley
AE (ed.): Vet Clin North Am (Exotic Anim Pract). Philadelphia, WB
Saunders, 1998: 127-152.
|
|||||||||||
e-mail: info@medirabbit.com
