Passalurus ambiguus

 

 

Esther van Praag, Ph.D. - Fordította – Monika Ujvideki

 

Ez a parazita Oxyuris ambigua néven is ismert. Ez egy közönséges, kozmopolita parazita, mely megfertőzi a házinyulat és a vad vagy üregi, mezei nyulat. A P. ambiguus lagomorf-specifikus, és nincs általános egészségügyi jelentősége. A USA-ban, a P. nonanulatus is megtalálható a nyulakban. Az ön-fertőződés gyakori a táplálékon lévő peték elfogyasztásával.  A Passalurus sp. fejlődési szakaszának az elején inkább a vékonybél és a vakbél nyálkahártyájában, míg a kifejlett férgek a vakbél elülső szakaszában és a vastagbélben találhatóak meg.

A Passalurus sp. életciklusa direkt: az állat elfogyasztja a petéket. A petéknek tipikusan lapos az oldaluk és a méretük kb. 100*43 mm. Kifejlődésük alatt egyre ellenállóbbá válnak a kiszáradásra. Miután a lárvák kibújnak a petékből, a vékonybél és a vakbél nyálkahártya rétegében alakulnak kifejlett egyedekké. Két vedlés ismert, az egyik 24 óra elteltével, a másik a harmadik napon történik. 

www.parasitology.org/imagehtml/Taxei.htm

 

Passalurus ambiguus peték

A kifejlett férgeknek különbőző méretük vannak, a hímek kisebbek (± 5 mm) mint a nőstények (± 10 mm). A nőstényeknek jellegzetesen hosszú, vékony farkuk van és felismerhetőek kb. 40 körkörös felhám-vonalazottságról. Megfigyelések szerint a nőstény férgek a petéket a végbélnyílás környékén rakják le. A férgek kb. 106 napig élnek egy nyúlban.

Klinikai jelek

A Passalurus sp. paraziták nem kórokozók, és jelenlétüknek általában nincs klinikai jele még súlyos fertőzés esetén sem. A nyúl 1000-nél több parazitával is fertőzött lehet. A peték és élő kifejlett férgek csak az ürüléken láthatóak, nem a végbélnyílás körül. Érdemes megjegyezni, hogy a nőstény férgek a nyúl végbélnyílásából kibújva gastrula stádiumban lévő petéket hordoznak, melyek képesek fertőző állapotba fejlődni a környezetben.

Nyálka jelenléte az ürülékben, gyakran fonalszerű szálakkal kísérve bélférgek jelenlétére utalhat, de megkülönböztethető a mucoid enteritis-től.

A férgek jelenléte összefüggésbe hozható vakbél impaktálódás eseteivel, melyet a bélmozgás leállása, erős fájdalom és gáz kísér.

Boncoláskor a Passalurus sp. férgek megtalálhatóak a vakbél üregében, az appendix és a vastagbél mélyedéseiben és nyálkahártyájában. A férgek lelőhelyei gyulladásosak és rendellenes elváltozások figyelhetőek meg az adott területen. A legmélyrehatóbb gyulladások és rendellenességek a vakbélben találhatóak. Vascularis rendellenességek figyelhetőek meg továbbá a máj és vese parenchyma-ban.

Simone van der Meij

 

Balra és középen: Nyúlürülék szőrrel (vékony fehér szálak) és paraziták

Jobbra: Ürülék élő orsógilisztával

Diagnózis

A bélférgek jelenlétét parazitológiai széklet flotációs teszt határozza meg. Ritka esetekben előfordulhat, hogy a súlyosan fertőzőtt nyúl vizsgálati eredménye negatív lesz. Ha nem kezelik, a férgek jelenléte többnyire megfigyelhető az ürüléken.

Kezelés

Piperazine

piperazine adipate

200 mg/kg PO, 14 napon belül ismételve (Hillyer and Quensenberry, 1997).

Benzimidazoles

fenbendazole

20 mg/kg, PO, 10-14 napon belül ismételve

thiabendazole

110 mg/kg egyszeri kezelés + 70 mg/kg 8 dózisban (Hillyer and Quensenberry, 1997),

100-200 mg/kg PO, egyszeri kezelés (Brown, 1993).

mebendazole

20-50 mg/kg egyszeri kezelés

oxibendazole

15 mg/kg, 14 napon belül ismételve

Macrolide

ivermectin

0.4 mg/kg, teljesen hatástalan (Tsui and Patton, 1991).

Further Information

H. Boecker (1953) Die Entwicklung des Kaninchen Oxyuren Passalurus ambiguus. Zeitschrift für Parasitenkunde 15: 491-518.

S. Brown (1993) Rabbit Drug Dosages. Rabbit Health News 10: 6-7

J. Burke (1994) Clinical Care and Medecine of Pet Rabbits. In: Proceedings of the Michigan Veterinary Conference, pp 49-77.

D. Duwel and K. Brech (1981) Control of Oxyuriasis in Rabbits by Fenbendazole. Lab. Anim. Sci. 15: 101-105.

A.B. Erickson (1944) Helminth Infection in Relation to Population Fluctuations in Snowshoe Hares. J. Wildl. Manage. 8: 134-153.

E.V. Hillyer, K.E. Quesenberry (1997) Ferrets, Rabbits, and Rodents. Clinical Medicine and Surgery. W.B. Saunders Company pp.

J.P. Hugot (1984) L’Insémination Traumatique chez les Oxyures de Dermpotčres et de Léporidés. Etude Morphologique Comparée. Ann. de Parasitologie Humaine et Comparée 59: 379-385.

M.A. Palimpsestov, R.S. Chebotarev (1935) Zur Frage des Therapie bei Passalurose (Passalarus ambiguus) des Kaninchen. Tierärtzliche Rundschau 41: 709-711.

N.M. Patton, K.W. Hagen, J.R. Gorham, R.E Flatt (1986) “Domestic Rabbits: Diseases and Parasites. “Pacific Northwest Extension Publ. Oregon, Idaho, and Washington.

K.I. Skrjabin, N.P. Shikhobalova, E.A. Lagodovskaya (1960) Oxyurata of Animals and Man. Part I. Oxyuroidea. In: Skrjabin, K.I. (ed.), Essentials of Nematology, The Academy of Sciences of the U.S.S.R., Moscow (published by the Israel Program for Scientist Translations, Jerusalem, 1974).

J. Theodoris (1979) Contribution to the study of parasites in the rabbits of Northern Greece. hellinike Kteniatrike (Hellenii Veterinary Medecine) 22: 181-183.

T.L.H Tsui and N.M. Patton (1991) Comparative Efficiency of Subcutaneous Injection Doses of Invermectin against Passalurus ambiguous in rabbits J. Appl. Rabbit Res. 14: 266-269.

N.B. Walden (1999) Rabbits: a Compendium (The T.G. Hungerford VADE MECUM series for Domestic Animals: Series C.13). Post Graduate Foundation in Veterinary Science, University of Sydney, Sydney.

J.P. Wiggins, M. Cosgrove, H. Rothenbacher (1980) Gastrointestinal Parasites of Eastern Cottontail Rabbits (Sylvilagus floridanus) in Central Pennssylvania. J. Wildl. Dis. 16:541-544.

Fujiwara H, Uchida K, Takahashi M. [Occurrence of granulomatous appendicitis in rabbits] Jikken Dobutsu. 1987; 36(3):277-80.

Shirokova EP, Grishina EA. [Microstructural changes in the organs of the rabbit with passaluriasis] Med Parazitol (Mosk) 1997; (2):18-21.

  

 

  

e-mail: info@medirabbit.com